Mintha ez minket nem érintene, mintha mindez nem egy szomszédos államban történne, mintha nem fenyegetne egy háborús konfliktus a kertek alatt.

 

Múlt.

Huszonöt éve a meggyengült Szovjetunió kiengedte a kezei közül a periféria azon országait, akik nagyon menni akartak. Minket közép-kelet európai népeket is, akiket a Jaltai konferencia keretében bizniszelt el a Nyugat, Sztálinnak. Örömünkben, hogy megszabadultunk és félelmünkben hogy újra visszakerülhetünk, eszeveszettül kezdtünk el integrálódni a Nyugat struktúraiba. Csak nem tisztáztunk pár dolgot. A közembereket a jólét illúziója vonzotta a Nyugathoz, míg az értelmiséget a szabadságvágy és idealizált demokráciakép. 25 év után az a helyzet, hogy a tömegek kapták a demokráciát, jólét nélkül, a rendszerváltó elit pedig meggazdagodott, és már tehernek érzi a demokráciát. Egyszóval minden másként alakult. Az elmúlt évek nagy tanulsága, demokráciát sokkal egyszerűbb kiépíteni, mint prosperáló gazdaságot. Fejlődtünk, fejlődtünk, csak sokkal lassabban, mint azt terveztük. Ezen felül rettenetesen naivak voltunk, és nem fogtuk fel, mindennek ára van. Minket beengedtek egy működő rendszerbe, gondoskodnak a védelmünkről, cserébe igényt tartanak a belső piacainkra, az olcsó munkaerőnkre. Az vesse rajuk az első követ, aki nem így gondolkodna a helyükben. Nekünk posztszocialista államoknak megvolt a lehetőségünk, hogy sokkal jobban érvényesítsük az érdekeinket, de mi egymás zaklatásával voltunk éppen elfoglalva a 90-es, 2000-es években.


Jelen.

Leegyszerűsítve a kérdést, két választásunk van. Maradunk, az EU és NATO tagjai, vagy visszamegyünk az orosz érdekszférába. Harmadik út nincs. Nagyon régen volt olyan szabad mozgásterünk, mint az utóbbi évtizedekben. Nagyjából szabadon dönthetjük el, merre tovább. Van egy erősödő Oroszország, egy erős Kína, egy gyengülő EU, egy háborúkban kivérzett USA. Az erőegyensúly kezd kibilleni, és ez garantáltan átrendeződésekhez fog vezetni. Mi magyarok hova álljunk? Ez a játék nem golyócskákra megy. Az elmúlt 200 évben nagyon sikertelen a magyar külpolitika, üzembiztosan állunk a vesztes oldalra háborúk esetén. Ha Magyarország megint rosszabbul taktikázik mint a környező országok, Győr, Debrecen, Szeged készülhet, megy át a szomszédokhoz. De, ha ügyesebben, akkor, bármi meglehet. Vegyük észre, hogy az utóbbi hónapokban érezhetően kezd besűrűsödni a történelem szövete. Legyünk résen, ez most rajtunk fog múlni!

 

Jövő.

Szerintem, Nyugat is Kelet is elnyomóként, kizsákmányolóként tud csak viselkedni a magunkfajta kis országokkal. Mégis döntenünk kell, valamelyik oldal mellett.

Oroszország érdekzónájához való csatlakozás mellett az szól, hogy felfutóban van, egyre erősebb és magabiztosabb. Ha Kínával, vagy Indiával akárcsak formális szövetséget tudna kötni, a világ tényleges vezetőhatalmává válna.

A Nyugat mellett az szól, hogy ezer éve a Nyugathoz húzunk, őket másoljuk, oda akarunk tartozni, a Nyugattal kompatibilisek a rendszereink. Amikor Kelethez tartoztunk annak elnéptelenedés (Oszmán Birodalom), vagy modernizációs lemaradás (KGST) lett a vége.

Én a Nyugat mellett teszem le a voksomat, de nem tartom gonosznak, naivnak, barbárnak azokat, akik a Kelethez húznának. Nincsenek illúzióim a Nyugattal kapcsolatban, látom, hogyan követtek el háborús bűntetteket, hallgatták le állampolgáraikat, zsákmányolták ki a gyengébbeket. Viszont azt is látom, hogy Keleten sokkal szorosabban fogják a polgárokat és a kizsákmányolás is hatékonyabb. Észre kell vennünk, hogy a keleti nagyhatalmaknak terve van az elbizonytalanodó posztszocialista országokkal. Az a terv, hogy minket eszközül használva robbantsák szét a konkurenciát jelentő EU-t.  Mindehhez titkosszolgálatokat, reklámügynökségeket, gazdasági társaságokat, politikai szereplőket használva. Vége a régiónk békés évtizedeinek, újra fontos műveleti terület lettünk.

Nekünk a Nyugatot kell választanunk. Egyértelműen és határozottan, viszont fel kell hagynunk az EU-naivitásunkkal. Gyorsan ki kell építenünk egy közép-kelet európai identitást (szövetséget), amelyen keresztül, nagyon határozottan tudjuk képviselni a mi valódi érdekeinket az elkövetkező zűrös időkben.